Dr. Borbély Katalin több mint 30 éves nemzetközi szakmai tapasztalattal és funkcionális orvoslást szolgáltató engedéllyel rendelkező háziorvos.
Orvosi Továbbképzések
- 2018 IFM/AFMCP Engedéllyel Működő Orvos
- 2018 Életmód és Táplálkozás Tanácsadó Coach, Anglia
- 2017 IFM Szakképzés kezdete, Institute of Functional Medicine, Amerika
- 2016 Funckcionális Medicína Képzés, Alumni of Kresser Institute, Amerika
- 2015 Hipnoterápia Képzés, Anglia
- 2015 Orvosi NLP Mester és NLP Mester Képzés, Anglia
- 2012 Akupunktúra gyakorlására jogosult, BMA Alapképzés, Anglia
- 2008 Homeopata Konzultáns MFHom, Anglia
- 2002 Lágy Lézer Terápia Oklevél, Semmelweis Egyetem, Magyarország
Diploma, Szakorvosi Képzések
- 2001 Háziorvos Szakorvos, Semmelweis Egyetem, Magyarország
- 2000 Homeopata Szakorvos, Semmelweis Egyetem, Magyarország
- 1994 Oxyológus Szakorvos (Akut és Sürgősségi Ellátás), Semmelweis Egyetem, Magyarország
- 1989 Általános Orvosi Diploma, Semmelweis Egyetem, Magyarország
Önéletrajz
1989-ben diplomáztam a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi karán, Budapesten.
Az egyetemi évek alatt négy és azok előtt két évig nővérként dolgoztam kórházban, természetesen, mint segédápolónő, hiszen nem volt igazi, nővéri végzettségem. Csodálatos tanulóidő volt számomra az a pár év, mert közel az ápolási, orvosi szakmához, de rettentően távol a Fehér Köpenyes Varázslás kétes csillogásától kezdhettem megtapasztalni, hogy kizárólag a betegeink számára elfogadható és elviselhető kezelések vezetnek gyógyuláshoz, ha és amennyiben mindannyian, akik kapcsolatba kerülünk a beteggel a lehető legtöbb tudást és szeretetet nyújtjuk.
Megtanultam, hogy nincs olyan tudásszint, amikor hátradőlhetünk és azt mondhatjuk elégedetten, hogy már mindent tudunk. Nincs olyan, hogy a kitűnő minősítés kitűnő orvosi tevékenységet is jelent. Önmagukban nem számítanak a címek, a tudományos fokozatok, ha a beteg emberrel való kapcsolataink nem valódi emberségtől áthatottak, ha szakmai fejlődésünk nem kíváncsi tudásvágyból és őszinte segítőkészségből fakad.
Mentőorvosként kezdtem orvosi pályafutásom. Villogó kéklámpa és sziréna mellett tanultam tovább az orvoslást, hangsúllyal a sürgősségi ellátáson. 13 év elteltével, negyedik gyermekünk születése idejében, „váltottam” a háziorvoslásra két alapvető okból. Egyrészt dacára a látványos, sikeres mentéseknek, óriási lelki teherré vált, hogy voltaképpen nem tudtam követni a betegek sorsát, akikkel munkám során találkoztam, pedig ezt egyre fontosabbnak láttam. Másrészt úgy adódott, hogy éppen szabaddá vált egy háziorvosi állás a lakóhelyünk közelében, ami négy gyereket nevelve szintén nem volt mellékes szempont.
Hatalmas elvárásokkal kezdtem a körzeti munkát, és túl hamar értek a pofonok, mivel a krónikus bajokkal küszködő betegek nem gyógyultak MEG, jobban lettek, esetleg sikeresen elnyomtuk a tüneteket, de azok persze visszatértek és minden csak ismétlődni vagy romlani tűnt. Ez sok orvos kollégámnak elkeserítő, kiégető dolog.
Szerencsére bennem szüleim, nagymamám elültették a feltétlen bizalmat a természet gyógyító erejében és a folyamatos tanulás, keresés hasznosságában. Tehát tanultam, kerestem a módszereket, amikkel tényleg gyógyíthatok, nem csupán kezelgetek, vagy szinten tartok. Reflexológia, gyógynövényterápia, táplálkozási tanácsadás, mágnes terápia, NLP mind, mind hozzáadtak szakmai, emberi fejlődésemhez.
A 90-es évek végén aztán beadtam a derekam a „nincs is benne semmi” tanulásának. Ebben óriási része volt egy súlyos autóbalesetnek 1999-ben, ami során a gerincem is eltörtem sok más csontom mellett, és éppen fejlődő babánkat is elvetéltem. Nagyon egyedül voltam a sok, nagy tudású kolléga közt, mindannyian azt jósolták, hogy hamarosan lerokkanok és a legfőbb tanács, amit kaptam, hogy intézzem a rokkantsági segélyt. De én nem akartam, nem hagyhattam, hogy 35 évesen, négy édes gyerek, szerető férjem mellől a tolószékbe kerüljek. Nem adhattam fel, keresnem kellett a megoldást, amit mégoly magasan címzett kollégáim nem tudtak megadni nekem.
Ismertem, tudtam a homeopátiáról és kinevettem a homeopatákat, akik ezt használták. Ma ezt már nem is szégyellem, így esik minden orvossal, aki tudósnak és nem szerény gyógyítónak látja magát. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy betegeink sorsa nem puszta statisztikai valószínűségek összegzése. Találgatás helyett a megfigyelésen alapuló gyógyászat helyes, pontos használata alapvető a gyógyításban.
Évekkel később a véletlen vezetett tovább a Funkcionális Medicína tanulásához, amiben egy erős Aranyhidat látok a Hagyományos Gyógyászat és a Holisztikus Gyógyászat között.
2004-től 3 évig laktunk Dániában, ahonnan alkalmam nyílt Grönlandon is dolgozni, 2 hónapos váltásokban egyedüli orvosként, 5-6000 ember egészségéért felelve, egy különlegesen jól felszerelt kórházban, de meglehetősen egyszerűen képzett kollégákkal. Egészen szélsőséges élményekkel jöttem haza minden alkalommal, de boldogan tudhatom magam mögött azt az időszakot is, mert a nehézségek dacára szakmai, emberi, logisztikai hiányosságból nem vesztettem el beteget, és többek közt gyönyörű szülések aktív tanuja lehettem.
2007-től éltünk Angliában a családommal, ahol háziorvosként és a sürgősségi ellátásban is dolgoztam, 7 éven át vezettem az Angol Homeopátiás Egyesület Norwich-i klinikáját. 6 éven át dolgozhattam a Londoni Royal Hospital of Integrative Medicine részlegén, ahol a kollégák által diagnosztizálhatatlannak, vagy éppen kezelhetetlennek minősülő betegek sorsát bízták ránk, ennek minden fájdalmával és szépségével együtt.
Örökre hálás leszek a lehetőségért, hiszen első kézből tapasztalhattam meg, hogy minden, gyakran magas tudományos fokozatú kollégám, aki valóban elhivatottan és szeretetből vállalta az Orvoslás felelősségét, függetlenül a gyógyászati eljárástól együttműködve, támogatva dolgozott velünk a beteg gyógyulása érdekében. Például egyáltalán nem volt kődobálás a homeopátiára, ha az segített, nem tapogatóztunk sötétben, és próbálgattunk gyógyszereket diagnózisokra, hanem az Embert kezelhettük, minden bajával, kínlódásával érdemben foglalkozhattunk, és fantasztikus gyógyulások szemtanui lehettünk.
Ugyancsak módom volt tanulni Indiában, dolgozni Nepálban, és az Élet most Hollandiába terelt.
Tanulmányaim során alap akupunkturás képesítést, Medical NLP Mester diplomát és Coaching képesítést is nyertem.
Mindezen tapasztalatok, tanulások, néha szívszorítóan megható gyógyulások folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy milyen sokat kell tanulnia egy orvosnak az életben, és soha nem mondhatja el, hogy már minden tud, vagy tudja az egyedül üdvözítő módszert. Nincs olyan. Van a beteg ember és a gyógyásza, mindkettejükben az akarat a gyógyulásra és gyógyításra, van a tudás és a nem-tudás nem-szégyenlése, hanem tanulás, és így hol lassabban, hol gyorsabban, de haladhatunk az Egész-ség felé. Mindig csak együtt.