A funkcionális orvoslás elnevezés manapság szívesen használt, sajnos szinte elcsépelt kifejezés a nem konvencionális orvoslást gyakorlók körében. Ez kissé visszás módon afelé terelheti a figyelmet, hogy valami zavaros újdonságról, az evidenciákon alapuló orvoslástól messzire eltérő gyakorlatról van szó.
A funkcionális orvoslás elnevezés manapság szívesen használt, sajnos szinte elcsépelt kifejezés a nem konvencionális orvoslást gyakorlók körében. Ez kissé visszás módon afelé terelheti a figyelmet, hogy valami zavaros újdonságról, az evidenciákon alapuló orvoslástól messzire eltérő gyakorlatról van szó.
Emiatt orvosszakmai szempontból fontos leszögeznünk, hogy a funkcionális orvoslás bő húsz évvel ezelőtti megszületése Amerikában, annak felismerése és belátása, hogy az emberi létforma egy dinamikus, különleges, máig is kutatott biológiai és spirituális létforma. Ennek gyógyítása, orvosi megközelítése feltétlenül igényli egy olyan orvoslási rendszer használatát, amely képes holisztikusan szemlélni, gyógyítani az ember betegségként definiált tüneteit.
Az orvoslás sok ezer éves történetében mindig is voltak mérföldkövek, amelyek felállítói olyan orvosok, kutatók, akik meghaladva a korukban uralkodó és követendő alapelveket, eltértek a hivatalosan elfogadott orvoslási gyakorlattól. Azoktól, amelyekkel a kor orvosai, bár nem igazán tudtak gyógyítani, de mégis, a valódi orvoslástól távol álló okok miatt akár évszázadokig, esetenként sajnos kártékonyan, befolyásolták az orvosok gyógyítói szokásait.
Gondoljunk akár Galenus tanainak ezeréves befolyására vagy a fájdalomcsillapitás történelmében, a kor vezető sebészeinek ellenállása miatti kínosan fájdalmas évtizedekre.
A funkcionális orvoslásban az embert egy környezetével is összefüggő teljességnek fogadjuk el.
Annak érdekében, hogy egy szervet vagy szervrendszert meggyógyíthassunk, minden más szervet, szervrendszert figyelembe kell vennünk, hozzátéve a megbetegedett ember értelmi, érzelmi, lelki, környezeti jellemzőit is.
Részben ez okból is, a jelen orvoslásban elterjedt, specializálódásra épült, az emberi testet különálló részenként kezelő szemlélet nem tud helytállni.
Annak érdekében, hogy megtalálhassuk a fellépett betegség gyökereit, kiváltó okát, a beteg embernek megfelelő egyedi kezelési tervet, a funkcionális medicina eszköztárával dolgozó orvos a fentieken említettek mellett a minden szakterületen megfigyelhető alapjelenségeket is vizsgálja, mint gyulladásos folyamatok, oxidatív stressz, toxikus hatások eredménye, sejtszintű energetikai zavarok stb.
Valójában miért is fogadjuk el, mi orvosok és fogadtatjuk el betegeinkkel, hogy éljenek együtt krónikus betegségekkel, hogy naponta egy, két vagy akár tíz különböző gyógyszerrel igyekezzenek elfogadható szinten tartani testük működését? Óriási felelősség és hatalmas kiadások az egészségügy fenntartóinak, profit lehetőség a gyógyszerek fejlesztőinek. Mégis, ki van kitéve mindezeknek? „Mégis kin csattan az ostor?”
Kedves Olvasó, nem a hevenyen fellépő bajokról beszélek, nem a sebészeti megoldások fantasztikus lehetőségeiről írok, amikor például életet, végtagot, látást, apró újszülötteket mentünk meg a modern tudomány és technológia segítségével. Egy anafilaxiás reakcióban ma már hatékony gyógyszereink vannak a reakció megállítására, de például mi történik az immunitást, legfőbb védelmi vonalunkat elnyomó szteroidokat éveken át szedő betegekkel?
Az akut esetben életmentő gyógyszerek, hónapokon, éveken át szedve további szenvedéseket, tüneteket okoznak, hiszen nem a panaszt kiváltó okkal foglalkozunk, hanem a panasz elnyomásával, óhatatlanul is érintve más szervrendszerek működését. Krónikus betegeink gyakori panasza is éppen ez: hiába szedik gyógyszereiket, gyakran újabb tüneteik jelentkeznek vagy a régi tünet válik kontrollálhatatlanná az egyébként indikált gyógyszerek szedése mellett is.
Ebben a cikkben az idült, éveken át húzódó, életet megnehezítő, életteret korlátozó betegségek holisztikus kezeléséről beszélek, amely kezelések sajnos a modern felfedezések fényében még csak gyermekcipőben sem járnak a megszokott, gyors diagnózisra fókuszált orvoslásban. Megelőzésükről pedig szó is alig esik.
Az a tudás, hogy a betegségeket leginkább meg kell előznünk, vagy ha már kialakultak, akkor a beteg ember életének, környezetének, biológiájának részletes megismerése, a betegséget okozó tényezők felderítése után egyénre szabott terápiát alkalmazzunk, szintén nem újkeletű, évszázadokra, sőt évezredekre nyúlik vissza.
The good physician treats the disease; the great physician treats the patient who has the disease.
William Osler (1849-1919)
The knowledge of anything, since all things have causes, is not acquired or complete unless it is known by its causes.
Avicenna (980-1037)
Úgy tűnik, a gyógyítással foglalkozók ma már egyre inkább belátják, hogy egyszerűen nem tekinthetünk el a holisztikus orvoslástól. Sem finanszírozási, sem erkölcsi okokból nem tartható tovább a jelen helyzet, a krónikus betegek, a gyógyszermellékhatások miatt károsodott vagy életüket vesztett emberek számának nagymértékű, folyamatos növekedése évről évre felhívja erre a figyelmet.
A funkcionális orvoslás a hagyományos orvoslásból, magasan kvalifikált, elismert egyetemek, szakemberek vezetésével nőtte ki magát egy ma már nemzetközileg, hivatalosan is el,- és befogadott módszerré.
A jelenleg érvényes orvosi gyakorlattal összehasonlítva néhány jellemzője:
- Egészség orientált a betegség orientáltság helyett, beteg centrikus az orvos centrikusság helyett.
- A biokémiai egyedi jellegeket is figyelembe veszi a kezelés során a jelen gyógyászat uniformizált gyógyszereinek alkalmazása helyett.
- Holisztikusan tekint a beteg emberre, a szakterületekre osztott specifikus szakmák közti beteg átutalások helyett.
- Hosszú távon egészség megőrző és megelőző szemlélete miatt jelentősen olcsóbb, mint a krónikus betegségeket évtizedekig tüneti szinten kezelő jelen rendszer, amely az akut ellátás alapelvei szerint igyekszik kezelni a krónikus betegségeket.
- A betegségek mögött meghúzódó okozati tényezőket keresi a tünetekre alapozott, csupán diagnózist kínáló hagyományos orvosi megközelítés helyett.
- Nagy hangsúlyt fektet a betegségek megelőzésére, míg manapság a betegségek korai diagnosztizálása a prioritás.
A közös alap továbbra is a modern, evidence-based technológia az okok felderítése és a terápiás eszközök és a terápia használata során.
A teljesebb kép érdekében bemutatom a Funkcionális Medicina Mátrixát, amelynek használata, követése minden, ezen területen képzett orvostól elvárt.
Az alaptáblázatból látható, hogy az betegünk egész addigi életének, és nem csupán betegségének, minden lehetséges területét lefedi. Így segíthetjük őt a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb úton visszanyerni egészségét, élettani és mentálhigiéniás egyensúlyát.
Természetesen multi-diszciplínáris tevékenységről van szó, akár mondhatjuk egy front-line vagy háziorvosi összefogó szemléletről, ahol azonban egy orvos vezeti a terápiát, szükség szerint bevonva különböző szakembereket, mint például pszichológus, esetleg pszichiáter, gyógytornász, gyógynövény szakértő, manuális szakmák képviselői és még sorolhatnám.
A lényeges különbséget az adja, hogy a beteg nem vész el a specializálódott szakemberek közt, az éppen felmerülő problémák szerint, szinte random módon váltogatva a terápiákat, hanem egy olyan folyamatban részvevő egyed, kinek orvosai,terapeutái együttműködve, egymás álláspontját értve és elfogadva, azt megvitatva vezetik, segítik őt gyógyulása útján.
Korunk újjászülető medicinájában igy férnek meg egymás mellett a tudományos kutatási eredményekre alapozott gyógyászat és az ugyancsak intenzíven kutatott és klinikai hatásossággal bíró számos komplementáris ágazat, mint például az akupunktúra, a homeopátia, különféle energetikai terápiák. Betegeink egyedi igényei, testi, szellemi, lelki jellemzői befolyásolják tervezett intervencióinkat.
A mi szakmai tudásunk és tapasztalatunk ehhez hozzátehet vagy éppen egészen mást is javasolhat, minden esetben szem előtt tartva a maximális együttműködésre törekvést a hozzánk forduló beteg emberrel.
Az orvoslás ily módon való működtetése időigényes, a kollégáknak rengeteg tanulást, önfejlesztést jelent, így időt, energiát kell befektetnünk, mire kompetenssé válunk egy ilyen jellegű terápiás vezetésre. A kapott eredmények azonban bőségesen kárpótolnak minket.
Tulajdonképpen a paradigma váltás segíthet itt: a betegek és az orvosok részéről annak megértése és elfogadása, hogy a krónikus betegségeket nem tudjuk gyógyítani és gyakran elviselhető szinten sem tudjuk tartani a jelenlegi szemlélettel. Azaz gyorsan igyekszünk a panaszokat okozó tünetet elnyomni azzal a céllal, hogy betegünk meggyógyuljon.
A funkcionális orvoslás protokolljait követve a tünetek okait kell kiderítenünk és azoknak megfelelően kell a betegeket kezelnünk, akár diétás és életmódváltozást támogató javaslatokkal. Mindezt a magas szinten, széleslátókörűen, holisztikusan képzett orvosokkal, terapeutákkal és a gyógyulásukért tenni akaró betegekkel tudjuk megvalósítani.
Az IFM, The Institute of Functional Medicine az akadémiai képzés évei alatt nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a napi orvoslási rutinba ezt a komplex gondolkodásmódot segítsen beillesztenünk. Ezzel eléri azt, hogy valóban holisztikusan közelítsünk betegeinkhez hosszútávú gyógyulásuk érdekében. A funkcionális orvoslással, a képzéssel és akkreditációval kapcsolatosan bővebben az IFM honlapján olvashatnak: www.ifm.org
Kedves Olvasó! Zárszóként két gondolatébresztő kérdést szeretnék Önnel megosztani:
Szeretjük-e még az orvoslást, és ha igen mit szeretünk benne?
Útlevelet vagy csak útvonal engedélyt szereztünk-e az orvosi diplománkkal?
Referenciák:
1.JAMA Accepted for Publication: September 8, 2019. Published: October 25, 2019. doi:10.1001/jamanetworkopen.2019.14017
2.IFM honlap: https://www.ifm.org/about/history/
