Homeopátia

Homeopátia és paradigmák, avagy tud- e újítani a 21. század orvosa?

2024.03.11.

Van Önök között, aki már próbált alternativ terápiás módszert, netán homeopátiás gyógyszert használni? Van, aki már örömmel tapasztalta ezeknek a különös, “anyag” nélküli szereknek gyors, hatékony gyógyító erejét?

Bizonyára van, aki igen és olyan is, akinek nem segített a választott szer. Van, aki beszélgetett már orvosával a homeopátiás szerekről? Természetesen egyre több az a kolléga, aki valóban fel tudja világosítani betegét és biztosan sok olyan is van, aki alig tud valamit a homeopátiás gyakorlatról, ezért elintézi a kérdés megválaszolását egy unott vagy dühös kézlegyintéssel.

A homeopátia lassan 200 éve használatos, pontos tünet megfigyelésen, egyedi, részletes betegvizsgálaton és ezek alapján az illető ember egyedi tüneteit gyógyítani képes szer megkeresésén alapuló gyógyító rendszer.

Szinte létezése óta tagadja jogosultságát a “hivatalos” gyógyászat, kezdetben a gyógyszerészek, akik hamar rájöttek, hogy a homeopátiás készítmények elkészítése nagyon bonyolult feladat és ahhoz képest nincs benne semmi…ANYAGI bevétel. Azóta zeng a mantra, nincs benne semmi, de voltaképpen ez honnan is táplálkozik?

ÉS ugyancsak létezése óta tízezrek, százezrek használják akár kizárólagos szerként. Milyen módon hihetünk tehát bárkinek is? Hitvitáig menő ellenzőtábor, semmi mással nem kezelő orvosok, csalódott betegek, csodaszámbamenő gyógyultak véleménye tépi- magasztalja a homeopátiát manapság. Lehetséges-e megtalálni a közös nevezőt a gyógyulni vágyók érdekében?

Minden kultúrának minden időben voltak alapvető tételei, amik meghatározták, leírták az akkori ember tudását (különösen igaz ez a tudományos, vagy annak nevezett területeken). Minden időben az volt igaznak tekintett és irányadó, amiket az éppen hivatalosnak elismert tudomány és hosszú évszázadokon át a vallási vezetők abszolút értékben igaznak és megdönthetetlennek nyilvánítottak.

A viták többsége a nyitott, megfigyeléseit kielemző, abból következtetéseket levonni képes emberi gondolkodás hiányából fakadt (vegyük például Galilei, Semmelweis, Paracelsus sorsát).

Ahhoz, hogy legalább nagyjából megsejdítsük ennek a ténynek fájdalmasan igaz voltát, ha nagyon röviden is, de bele kell lapoznunk az orvoslás történetébe.

Gyakran óriási kínokat okozó döbbenetes kezelési módszereket tartott fenn és oktatott a magát orvoslásra kizárólagosan hivatottnak érző tudományos réteg néha évszázadokig, pusztán a dogmát fellállító kutató egyéb, jónak, hasznosnak minősülő találmányai, vagy karizmatikus személyisége miatt.

Az orvostörténti kutatásokat böngészve egyértelmű, hogy a gyógyítás, az ember egészségének megőrzése sok ezer éve, amióta az ember megjelent a Földön, alapvető törekvés. Ezen a területen járva számos, ma már elképzelhetetlennek tartott, akár nevetséges, vagy veszélyes gyógymódról is olvashatunk, ugyanakkor sok orvos egészségét, olykor életét adta az új, jobb, a mai napig hasznos kezelés bevezetéséért folytatott harcban.

Néhány keserű történet szemléltetőül:

Magyarország szülötte, Semmelweis Ignác küzdelme a gyermekágyi halálozás csökkentéséért ma már a legelső és legfontosabb felfedezések között szerepel minden tudományos könyvben, de annak idején, az akkori tudományos világ konok ellenállása az őrületbe kergette ezt a nagyszerű szülészt és családapát, akit végül is – a legújabb kutatások szerint – ápolói vertek agyon az őrültekházában.

Mit sem tudott a baktériumok szerepéről, pusztán megfigyelt tényeket és féltette betegeit, ha nem is tudta bizonyítani igazát. Majd’ húsz éven át írta cikkeit a “láthatatlanul” fertőző részekről, amik az anyák halálát okozhatják. Senki nem vette a fáradságot, pedig a mikroszkóp birtokában volt már ez a kor, hogy magyarázatot segítsen keresni. Halála után húsz évvel Lister, a híres angol sebész közölte le először a kézfertőtlenítés feltétlen szükségességét pl.műtétek előtt, azt is kimondva egyúttal, hogy eredményeit szinte semminek tartja Semmelweis gondolataihoz képest.

Galenus (129-199) tételei több, mint 1400 éven át tartották magukat az orvoslásban és évezreden át jaj volt annak az orvosnak, aki megkísérelte tanait kétségbe vonni (pl. a rutinszerű érvágások, a gennyesedés szükségessége melletti állásfoglalása rengeteg bajnak, halálesetnek lett okozója). Természetesen voltak nagyszerű felfedezései is pl. az anatómia területén, bár emberi testet talán két ízben boncolt.

Paracelsus (1493-1541), Svájc gyermeke, elsőként merte például azt mondani az 1300 éves dogmák ellenében, hogy a sebek kezelésében nem szükséges azonnal amputálni az elfertőzött végtagot, nem feltétlenül kell forró olajjal kiégetni a sebeket, elég tisztán tartani, a sebek meg tudnak gyógyulni „maguktól” is. Maga készítette gyógyszereit, nagyszerű, ma is használatos felfedezéseket tett a toxikológia (méregtan) területén. Stílusa, tudása olyannyira bőszítette korának híres tudósait, hogy életében nem kapta meg az őt megillető elismerést, gondolatait kevesen méltatták megfontolásra. Halála után kezdték tanait felértékelni azon kollégái, akik le akartak végre számolni a galenuszi tanokkal.

Ajánlom mindenki figyelmébe az orvoslásunk bukdácsolásáról és szárnyalásairól szóló könyveket, hiszen ezeken keresztül megérthetjük a ma zajló viták indítóokait.

Ami a legegyértelműbb, az az, hogy minden új felfedezés, ami az addigi tanok megváltoztatását, esetleg elvetését jelenti, gyakran falakba ütközik. Ezeket a falakat pedig orvosok emelik, akik mégis, más esetekben pillanatok alatt adnak szabad utat az újnak, egy még karizmatikusabb személy vagy nagyobb perspektívát, netán jobb kereseti lehetőséget ígérő módszer ígéretében.

A régit elhagyni nagyon nehéz, az újat befogadni veszélyekkel terhes út is lehet, nincs új a Nap alatt. ma is ugyanígy zajlanak a viták az eddig megismert és elfogadott irányzatok művelői és az újat kínáló, kereső orvosok, tudósok közt.

Jelen világunk modern tudását és tudatlanságait félretéve, dühös, tagadó igyekezetünket megszelídítve járjuk tehát körbe és ismerjük meg a homeopátiáról eddig tudható tényeket.

Samuel Hahnemann (1755-1843), a homeopátia megteremtője, aki orvos és gyógyszerész is volt, évtizedeken át gyűjtötte megfigyeléseit és leírta a homeopátia mai napig használt rendszerét.

A kiinduló pont két megfigyelés volt.

Egyrészt minden anyag, még az erős méreg is, gyógyszerré válhat megfelelően felhígított állapotában.

Amilyen tüneteket okoz egy egészséges emberen egy anyag, a pontosan olyan tünetekkel jelentkező beteget meg fogja gyógyítani a felhígított, tehát gyógyszerré tett anyag. De ez a beteg ember természetesen nem vett be abból a szerből, pusztán a tünetei ÉPPEN OLYANOK, MINTHA.

Másrészt feltűnt neki, hogy a többször összerázott, hígított szerek hatóereje jelentősen megnő, mégpedig a hígítások, rázások arányában. Egész tevékenysége a tiszta megfigyelésen, leíráson alapult, semmilyen kitalált elméletet nem írt le. Nem talált „tudományos” magyarázatot a nagyszerű hatásfokra, ahogyan a homeopátiás szerek működtek, „csak” betegek ezreit gyógyította és könyveket írt tapasztalatairól.

A leírtak a mai napig helytállóak, érvényesek, egyetemeken tanítják, és orvosok tízezrei tanulják világszerte. Az iránta észlelhető növekvő érdeklődést magyarázza, hogy alapvető tétele: „hasonlót a hasonlóval”, magyar nyelvünkben „kutyaharapást szőrivel” világosan érthető, tiszta gondolat, amit könnyen be tud látni, meg tud tapasztalni bárki.

Pontosan, a szakma szabályai szerint használva a homeopátiás gyógyszereket, más szerveket károsító mellékhatás nincs, ami sajnos nem mondható el a modern gyógyszerekről.

A megértési nehézséget az óriási hígítások jelentik, hiszen ha nincs benne anyag, hogyan is tudna hatni bármi is? Nagyon hasonló kérdés, mint Semmelweis korában: „ha nincs ott semmi látható, hogyan is tudna fertőzést okozni a mosatlan kéz”? Mégis, kimutatható volt a halálozások óriási számbeli különbsége a kézmosó és kezet nem mosó szülészeteken.

Senki nem gondolkozott a megfejtésen, a sokak számára szégyenteljes kérdés-válaszon: „Lehet, hogy mégsem tudunk mindent”?, „Lehet, hogy csupán eszközeink szegényessége nem engedi látnunk a teljes magyarázatot?”

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Profil

Borbély Katalin Éva

Dr. Borbély Katalin Éva

Dr. Borbély Katalin több mint 30 éves nemzetközi szakmai tapasztalattal és funkcionális orvoslást szolgáltató engedéllyel rendelkező háziorvos. Foglaljon egy 20 perces ingyenes konzultációt.

Ingyenes Konzultáció

Foglaljon egy 20 perces ingyenes online konzultációt Katalinnal.

Rendelési idő

Hétfő: 9.00 – 17.00
Szerda: 9.00 – 17.00
Péntek: 9.00 – 15.00