1989-ben diplomáztam a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi karán, Budapesten.
Az egyetemi évek alatt négy és azok előtt két évig nővérként dolgoztam kórházban, természetesen, mint segédápolónő, hiszen nem volt igazi, nővéri végzettségem. Csodálatos tanulóidő volt számomra az a pár év, mert közel az ápolási, orvosi szakmához, de rettentően távol a Fehér Köpenyes Varázslás kétes csillogásától kezdhettem megtapasztalni, hogy kizárólag a betegeink számára elfogadható és elviselhető kezelések vezetnek gyógyuláshoz, ha és amennyiben mindannyian, akik kapcsolatba kerülünk a beteggel a lehető legtöbb tudást és szeretetet nyújtjuk.